16
feb
Mit tettünk?!
A Borkém Zala-megyei számvetése az elmúlt néhány hónap tükrében. Kezdve a legutóbbi, már 2012-es nagyradai élményünkkel, majd folytatva a 2011-es becsehelyi eseményekkel.

2012. január - Nagyrada

Kovács Ottónál Nagyradán megfordultunk már párszor és a legutóbbi meghívására sem tudtunk nemet mondani, meg nem is akartunk persze.
„Srácok, gyertek már ki az újévbe, aztán kóstolunk valamit, akkorra már látszik valami!” – mondta Ottó.
Sokat nem vacakoltunk, összeszedtük magunkat és még éppen azok előtt a nagy fagyok előtt elugrottunk az Ottó Pincébe.
Azért a téli kóstolásokhoz mindenképpen ajánlott melegen öltözni, ezt melegen ajánlom mindnyájatoknak(jégeralsó, dupla zokni, téli cipő, akármi), mert nagyon csúnyán meg lehet hűlni a hordók közt toporogva, pincéből ki-be járva is, amikor az okos gyerekek azt hiszik, hogy attól a két litertől tényleg felmelegedtek, pedig aztán dehogy, csak a kis okos agyacskájukat tetszettek becsapni megint, és akkor jönnek a férfigondok, hujjujujjuujjjj…

A Borkém-oldalról Ádikém és Tiborkém finom pörköltet hegesztett, sőt Tibi még a kökénypálinkájából is hozott egy flaskával, Janikém pogácsával lett elengedve otthonról, én meg legyúrtam egy másfél kilós házi kenyeret, és bedobtam saját boromból is egy palackot, ha már egyszer „termékbemutató” lesz, bővítsük a kört.
Jött még ugye Valukém, kritikai magasságokba emelt szemöldökével és Bazsa Dzsí cimboránk, hogy ő is folyamatosan ellenőrizhesse a minőséget.

Ottónál is szépen alakulnak a körülmények, terjeszkedik folyamatosan, születnek a gyermekei szépen sorban (neki is), mindig van egy kis újabb darab föld, valami kis pici ingatlan, meg már látszik, készül az a kóstolóhelyiség is, ahol majd biztosan dorbézolhat minimum 12 dühös ember akár télen, akár nyáron, vagy csak szimplán, szépen el lehet feküdni a magas kopásállóságú kövezeten, ha úgy tetszik.
Na, ezeket a jelentős invesztíciókat mind megnéztük, a két épület között mindeközben romantikusan gőzölgött a kipréselt szőlőtörköly, a pince fölötti épületben meg talán még a pálinkafőző is csöpögött, mellőle egy morcos tekintetű bajszos bácsi kukucskált kifelé.
Ottó elmondta, hogy az egyik új szerzeményén – a szomszédos kis területen – még valami mini állatsimogatót, vagy kölyökparkot is tervez, hogy a gyerekeknek is legyen valami legális hangulatjavító készítmény.
(Remélem azért az állatok biztonságban lesznek, mert én mondjuk már megőrülnék nyáron, a pincéből feljövő három-négy jódlizó osztrák nyugdíjas hallatán is.)

Ottó mondta, hogy na, akkor van pálinka is, de úgy döntöttünk, hogy előbb nézzük a borokat, aztán majd az étkezés előtt diktáljuk magunkba a maró anyagokat, had fájjon annak a pörköltnek is egy kicsit.

Ottó nem csak jó vendéglátó és rendkívül szórakoztató ember (sajnáljuk, hogy Kicsi V-t egy kisé más beállítottságúnak nézte, mint valójában ó jaj… ), de szerintem ügyes borász is, mindig szépen elkészíti a borait és azért mindig van egy-két olyan bora, ami kimagaslik a többi közül.
Nagyon részletekbe menően most nem is veséznénk ki a 2011-es Ottó borokat, meg hát ez még nagyon korai is lenne.

A fehérborok jelen állapotukban inkább könnyűek, frissek, én nem mondom, hogy most valami eget rengető potenciált olvasnánk ki valamelyikből is, de aztán ki tudja, mi lesz az útjuk. Egy biztos, a pincénél, ezek az amúgy tiszta és jól kezelt fehérek olyan három, esetleg négyszáz forint körül lesznek literenként és hát ez nem pénz egy jól elkészített, tisztességes borért.
Ottó roséja minden évben nagyon jól sikerül, nem lesz ez az idén sem másként, én mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ha valami jó és biztosan kérsz belőle még egy pohárral, akkor ez a 2011-es roséra biztosan igaz.
A vörösborok közül szerintünk az idei cabernet variáció lesz érdekes, mert fiatal kora ellenére már most is egészen tartalmas, kerek képet mutat, az almasavbomlás is lezajlott valószínűleg, úgyhogy reméljük, hogy Ottó a tétel egy részét kishordókba szivattyúzza majd át, hogy ott folytatódjon az érlelése. (A nyáron legkésőbb újra megkóstoljuk, ha minden igaz, hogy mi lett belőle.)
Szintén érdekes lesz Ottó Syrah bora, (éppen csak egy kis kóstolási mennyiség készült belőle) ami első évben készült a pincénél, tulajdonképpen még nem is mint szűztermés, hanem még egy évvel előtte, tulajdonképpen… ööööö, ez valami kertészeti pedofília része, amikor a borász már a kétéves bébiszőlőt is megfürtösíti (de szép szó)
A jó adag mintavételezést követően csáprágóinkat elhelyeztük Ottó tüskekörte pálinkájába, majd törkölyt is hörpintettünk és így, ebben a hangulatban mentünk felfalni a pörköltet és a kenyeret.
Ottó teletöltötte az asztalon lévé kancsókat hűs fehérborral, Tiborkém kökénypálinkája is kinyílt nagy szerencsénkre, ahogy a saját szőlőim leve is bevégeztetett.
Nemsokára még megérkezett a körünkbe Babuském és Doktorhausbí, így folytatódott tovább a parti addig, amíg bírtuk.

Mindent köszönünk, hamarosan visszatérünk!

 

2011. Becsehely


A Becsehelyi Szüreti Fesztiválra volt miért kilátogatni 2011-ben is. A korábbi évekhez hasonlóan mind a programok, mind a kiállítók, mind a szervezettség tekintetében minőségi rendezvény volt. Németh Géza bábáskodása nélkül valószínűleg ez megint nem sikerülhetett volna. Meg hát az összetartás, (ahogy ezt már többször megírtuk) és azok az emberek, akik miatt mennek előre a dolgok: Molnár Zoltán, Paál Gyuszi és még sokan mások…
A felek között van egy egészséges versengés, (kinek jobb a bora? ) de tudnak örülni egymás sikereinek, és ez bizony nem elhanyagolható szempont a mai Magyarországon.

A fesztivál borkínálata nagyjából maradt a korábbi éveknek megfelelően, a helyi termelők, többségében teljesen hibátlan tételei mellett – és már egy 2011-es éppen csak kiforrt irsait is ideértve – itt volt megint a Brazsil Cseppek, a Bussay Pincészet (végig is kóstoltunk mindent, amit lehetett, pötrétei barátainknak meg innen megy a respect) és ez alkalommal Légli Ottó is tiszteletét tette.
Morcosak is voltunk rá egy kissé, mert hozott talán három különböző tételt magával, de késő délután már csak kétfajta borát lehetett kóstolni, azokat, amiket bármelyik multiban is megveheti az ember. Azt hiszem, hogy Ottó bácsi nem tudta, hogy hova jön, mert Becsehelyen körülbelül minden harmadik pincénél lehet jó kis könnyű, reduktív borokat inni és úgy vannak itt borilag nevelve a népek, hogy nem esnek hanyatt egy Légli Blanc-tól, vagy a 333-tól(na, nem mintha bármelyikkel is bajom volna). Itt a rendes, nohán nevelődött zalai ember a reggeli csokis kuglóf mellé issza ezeket a könnyű borokat, kedves Ottó bácsi. Máskor tessék nagyobb szortimentet felvonultatni, nem kell annyira sajnálni a Landordot és a Gesztenyés rizlingeket, adnak itt magának mellé babos répát, tócsnit, ratylit, bármit szívesen.

Mindenesetre jól éreztük magunkat a fesztiválon, még annak dacára is, hogy meghallgathattuk élőben Csepregi Évától, hogy háromszáz éves a yo-yo-ja. Puff neki!
Ahogy a korábbi években is, volt szüreti felvonulás, programok kicsiknek és nagyoknak, finom étkek, pörkölt ubival, dödölle, prósza, mi kell még?
Sőt, a borkémek 2011-ben először, de nem utoljára, a hébér-szívó versenyre is beneveztek, és hát nyugodtan mondhatom, hogy nem maradtunk szégyenben.

Nem sok idő telt el a szüreti fesztivált követően, mikor is újból Becsehelyre tévedtünk, hiszen a Márton nap megünnepléseként megint meghívást kaptunk a becsehelyi jóemberektől, hogy menjünk ismét, együtt járjuk be a pincéket és kóstoljuk meg amit lehet. A korábbi évből okulva tudtuk, hogy rá kell készülni erre az akcióra, hiszen reggeltől estig menni és inni csak kimondva ilyen egyszerű. Rubintréka legyen a talpán akit nem karcol meg egy ilyen hadművelet!

*(Annak, aki esetleg nem tudná, mi is ez a pincejárás: a becsehelyi borosgazdák minden évben Márton-napon, vagyis az azt követő szombaton elindulnak, már a reggeli órákban, hogy megkóstolják egymás borait,(pincénként ez általában 3-4 tétel) megvendégeljék egymást, majd a nap végén libavacsorával ünnepeljenek és kihirdessék a Márton-napi győztes bort.)

Folyamatosan enni kell, nem csak inni/ kóstolni, akkor nem lehet nagy baj, ezt már jól megtanultunk. Ezzel együtt estére azért mégis mindenki úgy fog kóvályogni, mint az őszi légy- ez is biztosnak tűnt.
Terülj-terülj asztalkámban megint nem volt hiány a „becsehelyi pincemaratonon” , ugyanis egyfajta „ a ’la carte till midnight” rendszer szerint tulajdonképpen mindeni azt eszik, amit és amennyit akar, mert minden van, a házi kolbászkáktól és házi túrótól kezdődően a rétesen keresztül a hidegtálig, bármi.

A gazdák évről évre, érezhetően fejlődnek a szőlészkedésben - borászkodásban is, irigységet nem tapasztaltunk, mindenki a másik kritikusa. Azért a heccelés, ugratás megy folyamatosan, de senki meg nem sértődik.
A borok nagyjából 90%-a jól kezelt, tiszta, nagyobb hibáktól mentes. Ez egy ilyen „kis” helyen – nem győzzük hangsúlyozni – egy igen nagy eredmény.
A fajtaszerkezetből még mindig hiányoljuk az autochton fajtákat és az olaszrizlinget, de rajnainak is ideális e terep és talán abból is csak egy akadt, viszont kóstoltunk egy egészen ígéretes kabart, gratulálunk hozzá!

Vannak, akik legnagyobb örömünkre ebben az évben, amikor az időjárás is kegyes volt bizonyos szempontból azért, hagyta, hogy az erjedés spontán induljon el és menjen végbe és véleményünk szerint ezek a borok meg is hálálták, hogy a természetre bízták őket.
Amúgy a 2011-es év érdekes volt, érdekes lesz, különösen így pár hónap távlatából - amikor e cikk írója klimpírozza a sorokat – mert egyre inkább úgy tűnik, hogy egy ilyen száraz, meleg év sem fenékig tejfel, hiszen a szőlő megsínyli az ilyen szélsőségeket is, a lelágyulásra hajlamos fajtáknál különösen észnél kellett lenni, sok esetben pedig nagyon elnyúlt, vontatott volt az erjedés, ami szintén nem a legjobb dolog és ennek oka is nyilván a bogyók beltartalmában keresendő.

A lényeg, hogy a Márton-napi pincejárás nagyon jó hangulatban telt el és szintén libavacsorával zárult.
A korábbi napon megtartott borverseny eredményeként a 2011-es év, Márton napi borversenyén Németh Géza, a község első embere végzett az első helyen, már nem az első alkalommal. Most félédes Ottonel Muskotályát találta legjobbnak a zsűri, a több, mint 40 beküldött minta közül.
Géza bá azért nem úszta meg olyan egyszerűen, hiszen a nap végén, az eredményhirdetés után, a 13 pince lejárását követően, (ami bizony már tapasztaltabb versenyzőknél is kezdi kiváltani a hipotalamusz és az agytözs masszív hangyásodását) jó hagyomány szerint az elnyert kupából ki kellett szürcsölnie még nagyjából egy liternyi muskotályát és a nap folyamán végig velünk gágogó libát is a kezébe nyomták.

Gratulálunk minden becsehelyi gazdának, a község első emberének, és mindenki másnak, aki azon van, hogy ez a település és ez a közösség úgy működjön, ahogy működik.

A meghívást nagyon köszönjük, egy élmény volt!


By Zolikém

galé‚ria‚
Még reggel 9:00 körül. Kakaó nincs?
innen - onnan
 
Szeptember közepétől forgalomba kerültek a szekszárdi palackokba letöltött tételek, így közelről is megcsodálhatjuk az egységes üveget, amelybe kizárólag kadarka, kékfrankos és bikavér kerülhetett.
Szélesíti képzési palettáját a Debreceni Egyetem.
Jó minőségű a termés, de az egyszerűbb borok nagy része Olaszországból jön majd - mondta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára a 180 percben.
Csaknem kétszáz pincészet borait kóstolhatják meg a látogatók szerdától vasárnapig, a rendezvény középpontjában idén a fiatal borászgeneráció áll.