12
feb
Furmint Február 2012
Kevés dolgot láthatunk előre életünkben. Ez valahol jó, mivel mindig megvan az esély arra, hogy valami váratlanul jó cucc fog történni velünk bármikor. Viszont egy dolgot már tudtam tavaly ezidőtájban is: egy év múlva ugyanúgy el szeretnék jutni a Furmint Februárra.

Szerencsém volt, odaértünk időben idén is, ahogy már most tudom azt is, hogy jövőre is meg kell próbálni eltalálni ugyanide. Ezt a februári programot most már egy kalapba varázsoltam az évente kötelezőnek tartott Kapolcsolással, Etyekeléssel, Szekszárdolással, akármelyik zúzós, csendesülős, búfelejtős koncertteléssel satöbbi. Mert ez egy jó rendezvény, nem nagyon lehet róla bővebb pozitívumot elmondani. Példás szervezés, tökéletes lebonyolítás, odafigyelés arra, hogy ne legyenek túl sokan, ne legyenek túl kevesen, legyen minél több furmint, némi táp kísérőleg, ásványvíz kérésre és hát erre az évre már akadt térkép is arról, hogy ki merre kínálgat, summa summarum: nincs hiány semmiből. Idén is sikerült a rendezőknek mindent a helyére varázsolniuk: Somló egy sorban, Tokaj ugyebár már egy kissé nagyobb karéjban de az is úgy-ahogy egy helyen. Vagyishát több helyen, mivel a belső termet ugyebár csak a tokaji pincészeteknek tartották fent. Talán ez volt az egyetlen problémásabb hely ezen az estén, egyszerűen azért, mert odabent már egy idő után kezdett sajnos dögmeleg lenni, mi sem tudtunk egy félórányi etapnál többet abban a zárt helyiségben huzamosabb ideig kibírni. De ez igazából annyira nem volt egy zavaró dolog, az ember ilyenkor úgyis vagy céltalanul téblábol egyik pulttól a másikig és találomra ízlelget vagy céltudatossabban iszogatja végig az előre eltervezett kóstolósorát, amit szerintem egyórányi masszív és lelkiismeretes fogyasztás után úgyis felad az ember. Nekünk nem volt ilyen tervünk, miért is lett volna. Kezdetnek belőttük magunknak a kilences Kerkaborumot, mivel azt egy jobbfajta viszonyítási alapnak tartjuk mind az ára mind a palacktartalom miatt, aztán hajrá. Egy-két dolgot azért az előzetes alapján mindenképpen ki akartam próbálni: a köveskáli Pálffy Gyula fiatal (6 éves) ültetvényéről származó 11-es hordómintáját, Losonci Bálint spontán, tartályban erjesztett furmintját és nagyon kíváncsi voltam még Spiegelbergerék furmintjára is. Ez utóbbira a saját hibám miatt nem emlékszem, mivel elvileg ittuk ezt a múltkori Somlóhegyen tartott felfedező utunk alkalmával, de sajnos már túl késő volt az egzakt ízjegyek és pontos emóciók felfedezéséhez. Előzetesen ennyi volt a biztos pont, a többihez meg hagytuk magunkat az orrunknál fogva vezetni.

Most idén úgy néz ki én fogtam ki a szerencsésebb kóstolónapot Péterrel ellentétben, aki egy jó kétórányi kóstolás után kezdte elveszíteni a pontosabb ízérzékelését, nálam valahogy egész jól kitartott. Érdekes dolog ez, természetesen velem is előfordul (ld. a fenti Spiegelberger estet ), a fene tudja miért, de valamikor túl korán beköszön, de akad olyan is, hogy egész estére nem bukkan fel ez az érzés. Egyszóval sikerült magunkat egész jól talpon tartani, úgyhogy akkor jöjjön pár mondat azokról, amik emlékezetesek maradtak és egy későbbi időpontban tartandó mélyebb ismeretség kötésére ajánlottak. Bár ez a kettő majdnem ugyanaz.

A már említett origón kívül az első bor ami megfogott, az Pálffy Gyula 11-es furmintja volt, bár még nagyon fiatal, de arra mindenképpen benevezek, ahogy palackba töltődik. Dobogóék 10-es alap és kilences Betsek dűlős szelekciója sem egy rossz mozdulat, ha levesszük valamelyik polcról (2500 és 3800 körüli pénz). A somlói Kolonics Pince két furmintot hozott el idén, nekem az akáchordós valahogy nagyon nem, viszont a tölgyfahordóban érlelt az nagyon bejött. Spiegelbergerék 10-es évjáratú bora is tetszett, bár az ára kissé húzósnak tűnik (5000 ft körül kapható). A tokaji vonulatból nagyon pengének éreztem Demeter Zoltán kilences Kakas furmintját, Balassa István Mézes-mály bora teljesen más stílus, sokkal lágyabb, selymesebb, nekem valahogy ez most közelebb állt a szívemhez. Az est boráért járó képzeletbeli főhajtást nálam idén is Bott Judit kapta mégis, kilences Csontos furmintjával. Péter számára az est felfedezettje a Vissy pince lett kilences borának számára tetszetős beltartalmával és nem mellékesen barátságos árcédulájával (2500 ft körül). Nálam ezt a címet az épp startvonalon álló Árpád-hegy pince kapta meg, mivel bejövős volt a Zafír-dűlős furmintjuk, és az a lelkesedésük, amivel igyekeznek betörni erre a nem éppen könnyű piacra. Ezúton is sok sikert nekik!

A végkövetkeztetésünk pedig gyakorlatilag szórul-szóra ugyanaz, mint tavaly, úgyhogy inkább csak bemásolom ide, mivel lusta vagyok:
"Természetesen a fentieken kívül sok tételt próbáltunk még ki, de ezek voltak azok, melyeket kóstoltunk és az árával/ízével megfogtak minket. Biztos vagyok abban, hogy elsiklottunk néhány olyan tétel mellett, ami még simán belefért volna a felsorolásba, de egyszerűen ezt a több mint 80 félét ép aggyal végiginni szerintem lehetetlen. Remélem lesz folytatása a kezdeményezésnek, mert kellenek az ilyenek a magyar bornak. Még annyit, hogy néhány pincét hiányoltam (SAP, Homonna Attila, Hollóvár), de hát az embernek nem teljesülhet ennyi kívánsága egyszerre."
A kezdőkép miatt meg bocsi, de nem túloztuk el a kattingatást. Kóstoltunk elsősorban, valahogy ez most elfelejtődött.
 

innen - onnan
 
Szeptember közepétől forgalomba kerültek a szekszárdi palackokba letöltött tételek, így közelről is megcsodálhatjuk az egységes üveget, amelybe kizárólag kadarka, kékfrankos és bikavér kerülhetett.
Szélesíti képzési palettáját a Debreceni Egyetem.
Jó minőségű a termés, de az egyszerűbb borok nagy része Olaszországból jön majd - mondta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára a 180 percben.
Csaknem kétszáz pincészet borait kóstolhatják meg a látogatók szerdától vasárnapig, a rendezvény középpontjában idén a fiatal borászgeneráció áll.