23
máj
Etyeki pincefesztivál 2011
A tavalyi armageddont idéző időjárás után idén sok-sok napsütést kaptunk. Meg bort is, sok-sokat. Valaki rálépett a lábamra. Meg elrabolták a szívem is. Már megint.

Az idén kilencedszerre megrendezett Etyeki Pincefesztivált nem nagyon kell bemutatni. Több tízezren látogatják meg ezt a falut ezen a májusi hétvégén, ki családdal családi programokat szemlélve, ki barinőjével a többiek barinőjét szemlélve, barival egyéb barikákat szemlélve. Aztán meg ott vannak a kisebb-nagyobb baráti csoportulások, kik elsősorban vagy az üresedő poharukat szemlélték szomorúan vagy az etyeki pincékben helyet kapó vendégborászmesterek kifüggesztett kínálati listáját. Egyszóval ezen a hétvégén nagyon színes társaság árasztja el az etyeki lakosokat, kiket valószínűleg ez már annyira sem lep meg, mint a taliándörögdieket a Művészetek Völgyének látogatóhada. Az idén változtattunk egy kicsit a szokásos "no, menjük ki a fesztiválra, aztán igyunk együtt" koncepción, kissé széjjel voltunk ezen a szombat estén. Aztán egyszercsak összeborultunk valamikor késő este, de akkor már nem sok szakmászkodó újdonsággal örvendeztettük meg egymást, hanem megragadtunk annál, hogy: Láttad? Ja. Jó volt? Hú, ja. Zoliék idejük nagyobb részét Újhegyen és az Öreghegyen csapták agyon, a később érkező mi inkább a jobban megközelíthető Kecskegödör-Körpince vonzáskörzetben tébláboltunk. Amúgy sem tudom, hogy hol vannak pontosan ezek a helyek, a többéves etyeki barangolásaim során mindig leragadtam egy olyan ponton, ahonnan sok borászt látok körbeforogva. A fenti helyszínek pedig már csak ilyenek. Talán majd jövőre igyekszem jobban felderíteni ezt a gyönyörű falut, a többiek szerint nagyon megéri. Én meg hiszek nekik, mivel aki bort iszik, rossz ember nem lehet. Józan igen, de az sem mindig.

Maga a fesztivál egy nagyon jól megrendezett dolog. Valahogy Etyeken mindent könnyen meg lehet találni, a jól kitalált útvonalon pöfögő légkondis iránybuszok hatékonyan működnek, az útjelző táblák mindig a jó irányba mutatnak, a pohármosókból meg mindig folyik a víz. Az, hogy az autók néha szembe jönnek, azt meg lehet szokni egy idő után, különösen úgy, ha a közlekedési útvonalaikon csámborognak a látogatók. Nincs is ezzel semmi baj. Valahogy ez az egész mulatság olyan jól összerakottnak, kiforottnak tűnik, az évek alatt nagyon jól kidolgozták az egész menetét a szervezők. Az meg, hogy idén bejött ez a Fesztiva kártya, az meg nálam inkább vegyes érzelmeket kelt, mint negatívot. Az, hogy egy ezresért KELL megvennem, az egy kissé negatív. Az, hogy CSAK ITT lehet vele fizetni az országban, az sem túl pozitív. Az is valószínű, hogy egy év alatt elhagyom, így jövőre újat kell vennem, hát annak sem örülök. Azon az egy egyszerű emberi gondolaton már nem is merek eltöprengeni, hogy mi lenne akkor, ha ebben az országban az összes fesztiválon lehetne használni ezt a kártyát? Nem hinném, hogy bármiféle informatikai akadálya lenne. No mindegy, kártya megvesz (muszáj), pontokat rátölt (ez már magam miatt is muszáj, mert fogyasztani, azt kéne ugyebár), gyorsan megvan, viszont ez jó. Az, hogy elsősorban emiatt a kártya miatt nem állnak a pincék előtt a fürtökben lógó szomjazók, az megintcsak pozitív nagyon. Ha akadt valami kevéske negatív felhangja a fesztiválnak, akkor szerintem ezt lehet megemlíteni egyedül, a borokat nem éreztem túlárazottaknak, a kajákat meg nem néztem, mert rutinból vittünk ki pár pogit meg vizet.

A kóstolt borokról néhány szót. Olyan borra én nem emlékszem, amit nem szívesen innék máskor, bárhol, bármikor, bármerről nézve a poharamra. Valószínűleg szerencsés lehettem, mivel Zoliék belefutottak pár ilyen tételbe. Valahogy mindig Gál Lajosékba botlunk bele mostanában legelőször egy fesztiválon, a Szó-lá-ti kellemes indítás, akkor is, ha egy picit fás-alkoholos. A hetes Öreg Tőkék bora már bizonyított sokszor, mint ahogy a kilences Sáfránykert is, Arácsi-val karöltve, Figuláéktól. A hetes Rejtelmet már többször éreztem fáradtnak mostanság, inkább egy Rajnait kértem Mauruséknál, az tetszett. Külön öröm, hogy a 8-as és a 9-es Rejtelem egyszerre fog a piacra zúdulni pár hét múlva, Ákos szerint jók lesznek, várjuk őket. Több félórát töltöttünk el az Etyeki borudvar I.-ben az ottani külhoni borászok tételeit vizslatva, valószínűleg egyikünk sem bánt meg egy fél percet sem ebből az időből. Bott Frigyes nyolcas Vinculum-Juhfarkja tényleg fenomenális, az olasza szintén nagyon bejövős. Kasnyik-ék olasza Zolinak nagyon bejött, ajánlotta drótnélküli hangszórón keresztül, nekem viszont nem volt annyira nagy élmény. Viszont a szomszéd Strekovnál kapott Olaszrizling-terroir egyszerűen lekapott a lábamról ott helyben. Ilyen őszinte és egyenes Olaszrizlinget még nem nagyon találtam. Egyértelműen az este legjobbja számomra. Lassan átcihelődtünk a Körpincékhez, ahol egy Tamás Oriolussal kezdtünk, nem bántuk meg. Néhány vörösebb kör után keveredtünk össze az est legszimpatikusabb borásztársaságával, az etyeki Orosz Gyula pincészetével. A Pinot Noir-t egy kicsit túl lágynak, laposnak éreztem, viszont a Chardonnay bejött nagyon. Több pohárral is. Az ottani sráccal sokat sikerült beszélgetnünk, őszintén remélem, hogy egyszer még összefutunk vele valahol, valamikor egy hosszabb ivósabb-beszélgetősebb estre, nagyon köszönjük a nálatok eltöltött időt!

Aztán valahogy láttuk, hogy eljött az időnk, vagy valaki szólt, hogy ugyan már menni kellene, mindegy. Úgyhogy buszt néztünk, hogy akad-e még, valószínűleg volt, mivel az ágyamban ébredtem fel. Idén nekem ennyi volt Etyek, jövőre is igyekszünk ott lenni.

A képet innen szereztem, mivel a kivitt pár fénykezőgéppel és közel egy tucatnyi telefonnal sem sikerült egy képet sem lőnünk. Ha mégis, akkor majd pótoljuk.

-v-
 

innen - onnan
 
Szeptember közepétől forgalomba kerültek a szekszárdi palackokba letöltött tételek, így közelről is megcsodálhatjuk az egységes üveget, amelybe kizárólag kadarka, kékfrankos és bikavér kerülhetett.
Szélesíti képzési palettáját a Debreceni Egyetem.
Jó minőségű a termés, de az egyszerűbb borok nagy része Olaszországból jön majd - mondta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára a 180 percben.
Csaknem kétszáz pincészet borait kóstolhatják meg a látogatók szerdától vasárnapig, a rendezvény középpontjában idén a fiatal borászgeneráció áll.