05
sze
Borünnep Szentendrén. Előre szóltunk, hogy menjetek ki.
A 2011-es év szeptemberi fesztiváldömpingjének első állomása idén nálunk Szentendre volt. Láttunk, ittunk, beszélgettünk sokat is, jókat is, majd rácsodálkoztunk, hogy jéé ilyet és így is lehet.

Akik a szentendrei Skanzenben megrendezett Borünnepre neveztek be a 2011-es év szeptemberének első, kellemesen trópusi körülményeket idéző hétvégéjén, azok biztosan mosolyogva hajtották álomra fejüket. Valahogy minden megvolt, ami egy kulturált kikapcsolódáshoz szükségesnek ítélhet bárki emberfia, akár a törvényileg meghúzott fiatalkorúság határvonalát átlépte, akár nem. A papa-mama-siserehadnak ott voltak a játékok, bújócskázás a korhűen berendezett házak között vagy benne, mesejátékok, kézműves foglalkozások, felsorolni sem lehet. Ahogy elnézegettük őket, nagyon jól elvoltak, még az is belefért ilyenkor, hogy a szülők egyikének a kezéhez odaragadt a soha ki nem fogyó borospohár. Reméljük, hogy nem a sofőréhez. Egyébként a rendezvényre kilátogatóknak a többségét az ilyen családok alkották és egyiken sem láttam, hogy olyan könnyedén el lehetne őket vonszolni attól, amit épp csinálnak. A nem elhanyagolható mennyiségű kisebbség pedig azt csinálta úgy általában, amit mi Adrival. Kóstolt. Sajnos nem sokáig, mivel a Skanzen nyitvatartási idejéhez lett igazítva a Borünnep látogatásának időlimitje, ami ezen rendezvény miatt kivételesen nem du 5, hanem 6 órára lett datálva. Ezt az egy dolgot tudtuk csak felhozni negatívumként. Miért akkor zár be egy teljesen jól funkcionáló fesztivál, mikor már a darazsak is elpilledtek az egész napi zümmögéstől és a szomjazók is már barátibb hőmérsekleti viszonyok között tudnák megváltani a világot egymás között? Értem én, hogy nincs világítás meg hogy ez van, de valahogy mégsem értem. Mert ha valahol szívesen töltöttünk volna el egy-két plusz órát, akkor azt itt tettük volna meg idén a legszívesebben. Elrendezésileg egyszerűen nem lehet jobbat és szebbet kitalálni, mint ahogy a szervezők megoldották. A borászok szépen rendben borvidékenként külön udvarba csoportosítva, mobil pultjukat pedig bármikor át tudták mozgatni, ha éppen az arcukba meg a borokra esett hőmennyiség már elérte a kibírhatatlan limitet. Volt hely, volt pohár, volt bor meg borász. Nem volt tömeg, sorbanállás, a türelmetlen embertípusból még mutatóba sem akadt. Meg lehetett beszélni, hogy Somlón miért fonnyad el az egyébként káprázatos és remek Somló Hangja, megtudtuk azt is, hogy Jásdiék új kóstolóhelyiséget építenek, hamarosan placcon lesz a 9-es Siralomvágó, meg azt is, hogy Fekete Béla bácsiéknak még mindig nem sikerült eladni a pincét, úgyhogy gyorsan le is beszéltünk egy pincelátogatást. Summa summarum jó volt minden, ahogy volt, na.
Mi sajnos csak délután fél 4 körül értünk ki, így eléggé rohamosabb tempót diktáltunk magunknak a megszokottnál borászpult látogatásilag, de sajnos így sem fért bele mindenki, akit szerettem volna az előzetesen átbogarászott kínálatból. Bősz Adrián teljesen kimaradt (ahogy az egész szekszárdi udvar, nem baj két hét múlva pótfoglalkozás a szekszárdi Szüreti Fesztiválon), Szecskő Tamás sajnos nem tudott jönni, pedig a Zöldveltelinéjére igencsak rávetettem volna vigyázó szemeim. Hatalmas reszpekt Losonci Bálintnak, aki vasárnap du fél 5 körül érkezett meg a maradék másfél-két órára, így meg tudtuk kóstolni a kiváló Sillerét. Györgykovács Imre kilences évjáratáról nem lehet rosszat mondani, gyönyörű tétel mindegyik, egyedül a saját ízlés az, ami miatt az egyik jobban bejön, mint a másik. Adrinak nagyon bejövős volt Béla bácsi hetes Hársa, én valahogy még mindig Furmint meg kilences Chardonnay párti voltam, amikor arrafelé bóklásztunk. Még a szépemlékű Furmint Februáron tudtam először kipróbálni a Breitenbach Pince borait, azóta egyszerűen fan vagyok, ez most sem változott: a nyolcas Hárslevelű kitűnő és a Furmintjuk sem egy utólag megbánós fajta. Tamásék Olaszrizlingje most valahogy nem tetszett, de a tőle épp egy karnyújtásnyira kitelepült Jásdiék nyolcas fehér és vörös Ranoldere nagyon szép tételek. A párkányi Drozdík Pincéről eddig még nem nagyon hallottam, most egy nyolcas Zöldveltelinit és egy 9-es Királylánykát ittunk, tetszetős volt mindkettő. Kipróbáltuk még Takács Lajos 9-es Olaszát is, sajnos nagyon meleg volt, úgyhogy inkább azt majd a későbbiekben fogjuk valahol megszakérteni, mert megérdemelni biztosan megérdemli. Szóval sacperkábé ennyira futotta rövidre alakult látogatásunkból, jövőre jobban betervezzük magunkat erre a hétvégére. Mert szerencsére az időpont is marad a mostani: a „nagy” Borfesztivál előtti hétvége, Szentendre, naptárba beírni. Jó volt, jó lesz. Köszönjük a rendezőknek a sok munkát, telefonálást, kitartást és türelmet. És a ránk szánt időt is.

-v-
 

galé‚ria‚
Énekkíséret
innen - onnan
 
Szeptember közepétől forgalomba kerültek a szekszárdi palackokba letöltött tételek, így közelről is megcsodálhatjuk az egységes üveget, amelybe kizárólag kadarka, kékfrankos és bikavér kerülhetett.
Szélesíti képzési palettáját a Debreceni Egyetem.
Jó minőségű a termés, de az egyszerűbb borok nagy része Olaszországból jön majd - mondta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára a 180 percben.
Csaknem kétszáz pincészet borait kóstolhatják meg a látogatók szerdától vasárnapig, a rendezvény középpontjában idén a fiatal borászgeneráció áll.