29
ápr
A Pannonhalma ügyirat
Hová tűntek a rendes csajok? – mondják manapság a néha csüggedő, borukba kortyoló, magukat rendesnek gondoló srácok. És hol vannak a pannonhalmi borok? – mondta nekem múltkor a Feri a mezőgazdasági boltban, miközben megvásárolta a permetlevet. Mert ő pannonhalmi bort még csak egyszer ivott, azt is ajándékba kapta és talán a papok csinálták – így mondta – mert azok szeretik bort.

Mi szerencsére tovább gyarapíthattuk pannonhalmi boros élményeinket, a Vaszary Pincészet jóvoltából. De erről egy kicsit később… (A borok leírását keresd az írás végén!)

A borral inkább csak fogyasztóként találkozó, egyszeri ember nagyjából annyit tud a pannonhalmi szőlőkről, borokról és borászokról, ahogy a bevezetőben említettük. Sok polgár fejében meg valami zavaros kép él arról, ahogy sötét, katakombaszerű helyeken, magukból alkoholgőzt kibocsátó, feketeruhás pap bácsik (derekukon az elmaradhatatlan „vontatókötéllel”) mászkálnak, dörmögnek, isznak, imádkoznak, de mindeközben valami csúcs születik a kezeik között, mert nagyon szorgalmasak, türelmesek és ráérnek szöszölni ősi receptekkel, praktikákkal, mert nem kell nekik a gyerekeik után rohangálniuk.

A valóság az meg persze más, de annyi bizonyos, hogy a papok általában tényleg szeretik a bort.

Hogy látszólag miért oly kevés a bor Pannonhalmáról és miért oly nehéz a Pannonhalmi Apátsági Pincészet egyébként nagyon szerethető tételein kívül, más pannonhalmi bort megvásárolni, azt nem tudom pontosan, de ezek a kérdések már régóta ott motoszkálnak a kobakunkban. Azt tudjuk, hogy a borvidék kicsi, de ettől még igazán megjárna neki, hogy ne csak egy pincészet vigye el a hírét szerte a nagyvilágban.
Arról most nem értekeznék részletekbe menően, hogy a borvidéken milyen talajok találhatóak, milyenek az adottságok és milyen szőlőfajták jellemzőek, mert az interneten bárki utánanézhet ezeknek az információknak. Csak annyit mondanék el, amit egyszer egy nagyon okos embertől hallottam a Pannonhalmi Borvidék kapcsán, s ez körülbelül így hangzott: „Vannak olyan adottságok, hogy itt szinte bármit lehet…”

Ehhez képest hol vannak a borok arról a több mint 700 hektár szőlőről? Nagy részét folyóborként értékesítik nyilván…

 

Nem azt mondom, hogy legyenek tele a multik a pannonhalmi portékával, de legalább a borkereskedésekben ütközne az ember beléjük…
Ám a kereskedésekben is kutatni kell nagyon, ha valakire rájön az ihlet, hogy pannonhalmi kóstolót szervezzen a barátainak.
Pedig igényünk már nekünk is volt rá, hogy kitekintsünk az Apátsági Pince falain túlra, de megvallom őszintén, ez nem igazán sikerült.
Olvastam már a Babarczi Szőlőbirtokról, a Szél Fiai Celláriumról, a Deé Családi Pincészetről és a Hangyál Pincészetről, (utóbbi kettőtől tán sikerült is kóstolni valamit valahol) de azt hiszem, hogy egyelőre ennyi jut eszembe a nagytestvéren kívül.

A borvidék (és nincs ezzel egyedül azért a pannonhalmi) rejtőzködő kedve tehát előttünk is rejtély egy kicsit. Nagyobb összefogás kellene? Biztosan. Több pénz? Ez nem is kérdés. Jobb borok? Annyira kevés pincészettől kóstoltunk, hogy erre a kérdésre nem tudunk egzakt választ adni. Jobb marketing? Erre megint biztosan szükség volna.

Mondjuk, bormarketing szintjén az egész ország borügyére ráférne egy nagygenerál, (akit érdekel, annak jó pénzért elmondjuk az ötleteinket) mert ebben a tekintetben aztán igen csak csehül állunk.

A témához adagolnám egy személyes rémélményemet is: egy alkalommal éppen külföldre reppentem a Ferihegyről, (bocsánat, már Liszt Feri-hegy) amikor ajándékot válogatva a kintieknek, a gyulai kolbász, Pick szalámi, Erős Pista, szegedi paprika turkálását követően – átsasszézva a borokhoz – szembesültem Magyarország bortérképével. Ezen a rémségen ( tán egy éve volt az eset, remélem lecserélték azóta az ominózus táblát) emlékezetem szerint 5(!) magyar borvidék volt látható, hevenyészett rajzokkal, „Hungarian Wine Regions”-os felirattal. De hát – mondtam magamban - ez egy repülőtér, itt külföldiek jönnek-mennek, nem értem az egészet, hogy ez még senkinek nem tűnt fel. Alázás ez a javából, a szegény turista meg csodálkozik, hogy az útikönyvben nem ezt írták. Alázás ez, mondom, ennél nagyobb alázás már csak egy kínai póló, a „Free Tibet!” felirattal.

Mivel ma megint nem oldottunk meg egy újabb rejtélyt, így maradt a kóstolás,
ahogy cikkünk elején ígértük. Ez pedig valami sokkal boldogabb és őszintébb dolog. Rövid kóstolási jegyzetünk következik a pannonhalmi Vaszary Pincészet (Pannon-Borház) boraiból.

Igazán köszönjük a megkeresést és a borokat a pincészetnek!

A pincészetről további infókat itt találsz: www.pannonborhaz.hu

Pannonhalmi Rosé 2010
(Kékfrankos – Cabernet Sauvignon)

Egy friss, ropogós, könnyű nyári bor, egészen intenzív illattal, melyben epret, málnát, szamócát is éreztünk.

Ízében sem egysíkú, ropogós, friss, egészen tartalmas, combos savkészlettel, jó arányokkal. Mikor lesz már nyár?

Zefír 2009

(Hárslevelű x Leányka keresztezése, Király Ferenc és társai nemesítették, 1951-ben.)

Illatában még friss, tipikusan reuktív tétel, benne tán kis bodza meg a rét. Kortyolva nem túl intenzív, utóízében egy kis fáratság és almalés érzet csücsül. Gyengébb tartású tétel, meglehetősen üres.

Irsai Olivér 2010 

Nagyon nincs színe… Tiszta, egyértelmű illat, de nem az a tipikus irsais hangulat és a muskotályossága sem nagyon jön elő. Savban sincs hiány, szénsavval akár egy könnyű száraz pezsgő is lehetne. 

Királyleányka 2009 

Illatban nagyon “minimal art”. Kortyolva, finom savak, ám így is rövid és vékonyka, de pillanatnyilag az ország egyik legjobb fröccsbora lehetne, de komolyan. Kapáláshoz, zöldmunkához ajánljuk! 

Olaszrizling 2009 

Kicsit fáradt illattal indít. Ízben többet sejtet és itt megjelenik a fajtajelleg is. Egy tiszta, könnyű, jól iható, bár egyértelműen techno-olasz. Kóstolás előtt megéri kicsit levegőztetni. 

Chardonnay barrique 2007 

Szép, érett szín. Egészen összetett és érett illat, habár a hordó eluralja egy kissé.

Kortyolva a hordó nincs annyira elöl, jó arányú, kissé krémes érzetű, sűrű szövetű, az íz végén enyhe édeskés érzettel. Gratula hozzá!

Összefoglalva:

A pincészet profilja inkább a könnyű, üde, lendületes, ropogós savú borok körül körvonalazóik. Mindegyik kóstolt bor technológiailag tiszta volt, zavaró kénszintet, íz-, vagy illathibát nem fedeztünk fel.
Érdemes megnézni a pincészet honlapját és az ott található árakat is, ugyanis 600-700 Forintért mindegyik kóstolt bor nagyon korrekt ajánlatnak tűnik.

A négy reduktív fehérborról azért el kell mondani, hogy az egyszerűbbek közül való, a rosét minőségileg eggyel feljebb helyeznénk, a Chardonnay barrique pedig egy meggyőző próbálkozás és bőven megéri az 1.500 Ft-ot.

A borok értékei:

Név összes extrakt cukormentes extrakt összes cukor összes kénsav
Irsai Olivér ’09 18.2 g/l 17.7 g/l 0.5 g/l 89 mg/l
Rosé ’10 20.3 g/l 20.3 g/l n.d. 83 mg/l
Olaszrizling ’09 21 g/l 21 g/l n.d. 125 mg/l
Királyleányka ’09 20.6 g/l 20.3 g/l 0.3 g/l 104 mg/l
Zefír ’09 19.3 g/l 19.3 g/l n.d 82 mg/l
Chardonnay Barrique ’07 40.0 g/l 35.8 g/l invert cukor: 5.2 198 mg/l

By Zolikém

innen - onnan
 
Szeptember közepétől forgalomba kerültek a szekszárdi palackokba letöltött tételek, így közelről is megcsodálhatjuk az egységes üveget, amelybe kizárólag kadarka, kékfrankos és bikavér kerülhetett.
Szélesíti képzési palettáját a Debreceni Egyetem.
Jó minőségű a termés, de az egyszerűbb borok nagy része Olaszországból jön majd - mondta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára a 180 percben.
Csaknem kétszáz pincészet borait kóstolhatják meg a látogatók szerdától vasárnapig, a rendezvény középpontjában idén a fiatal borászgeneráció áll.