A nagyon ígéretes és szép borokkal rendelkező, feltörekvő Szende Pince talán nem alkotta még meg az ún. nagy bort, de szerintem már azon az úton járnak. A számomra egyik legemlékezetesebb Cabernet Sauvignon-t náluk ittam. Egyszerűen tiszta és egyértelmű volt az a bor, minden ott volt benne, amit az ember elképzel egy C. S. kapcsán. Komoly itóka volt tehát, amire már oda kell figyelni, amire már elhallgat az ember fia legalább fél percre. Nem tudom, hogy ez a hangulat most miért nem jött elő ebből a palackból, talán bennem van a hiba. Ez a palackozott Szende ugyanis zavaróan fanyar, olyan, mintha egy pataki tálnyi kökénybe harapnék, kapaszkodik még a fogamba is, és jön még mellé egy zöldpaprikás utánérzés, ami valahogy nem segít az összképen. A fajtajelleget ez a szigorú szájat kikényszerítő, vagyis mimikai gyakorlatot kiváltó egyveleg bedobja a sarokba, a gyümölcsök meg sírva rohannak a cefrés hordóba, mert itt száműzte őket a „Kökény bácsi”. Keserű szájízzel váltunk meg tőle, ez a pincészet ennél többet tud.