13
okt
Tényleg csak egy van!
Angyal Pince, Szabó Gyula Pincéje, Radics Barni Pince

A Borkém Tokajban.

Régóta terveztük már… Aztán ez év májusában eljött a pillanat és Tokajba utaztunk.
Borkém Brigádunk tagjai között volt, aki bizalmatlankodott eleinte (főleg Janikém és az ő szíve hölgye) és többször mondták: „Jó lesz nekünk annyi édes? Szinte csak szárazat lohálunk otthon, meg amikor főzünk valamit, és ahhoz keresünk bort, meg nyáron fröccsözünk is, hát mi lesz ott velünk?”

Csak nyugodtan és szép szolídan - mondottam én, hogy bíztassam nem ritkán nyakig rizlingben tocsogó „borlovagjainkat”, adnak ott szárazat is, meg hát úgy kell tekintenünk Tokajra, – akárki akármit mondhat – hogy a világon csak egy van belőle! (A „Somlóból is!” – vágja rá most vicsorogva Valukém, és Tiborkém meg Ádikém is helyeslően ráncolja össze a szemének az öldökét.) Igaz, a Somlóból is!

Ehhez viszont igazi aszút kell inni, igazi szamorodnit, és kései szüreteket, mert csak akkor pillanthatunk bele a hegyek bendőjébe, a kövek zamatába, az idő sűrűjébe, meg a saját, tükörből visszavigyorgó, elégedetten kipirosodott „bútorfejünkbe”, ami valami ilyesmi lehet, mint neki itten
Nem kevésbé érdekes az a cuppogó-bólogató-átszellemülő ábrázat és az ehhez társuló - dámszarvasok barcogását is megszégyenítő - hangeffektus, majd a kialakuló pozitív kicsengésű értetlenség: „hogy lehet egy bor ilyen gazdag, ilyen selymes, ilyen mézédes úgy, hogy ugye ennek semmi köze Dr. Oetkerhez.

Sok történet szól arról, hogy bezony a tokajinak varázserőt tulajdonítottak már sok száz évvel ezelőtt is, hajdanán azt is gondolták, hogy arany van benne, attól ez a szín, sőt 1655-ben az országgyűlés is foglalkozott az aszúborral. (Akkor még értelmes dolgokkal foglalkoztak a honatyák, sejjjjjjj!)
Olyan szép idők jártak, hogy aztán Péter cár és Katalin cárnő is ettől gurultak be a sezlony alá.
Kellett a gyógyszer na, amit szájon át szedtek, évszázadokon át lengyel királyok, Habsburg uralkodók, angol királyok is és ki tudja még hányan…

A legenda szerint 1631 húsvétján ajánlotta fel az első aszút Sepsi Lackó Máté pap Lórántfy Zsuzsának Sátoraljaújhelyben. Hogy ezután Zsuzsa mit kínált fel Máté atyának, azt nem tudni…:) (Érdekes - bár nem mindenki által elfogadott - adat az is, hogy állítólag az első aszú egy ősrégi fajta terméséből, a Purcsinból készült, amit hajdanán csak Mátraalján és Tokaj-Hegyalján termesztettek, és ami különösen meglepő, hogy ez bizony vörösborszőlő-fajta (volt), ami mára tulajdonképpen teljesen eltűnt.) Hogy ez így volt-e, nem tudni, de ha belegondolunk, hogy a Szepsy család azóta ott van Tokajban és borászkodik, és Szepsy István ma is a világ egyik legnagyobb borász-fenoménje, akkor ez egyszerre megdöbbentő és csodálatra méltó.

A tokaji bepillantáshoz sajnos teljesen alkalmatlanok azok a tokaji néven forgalmazott nagyüzemi termékek, amelyekre rá sem szabadna írni azt, hogy „Tokaj”.
Nehéz dolog ez, de tény, hogy hatszáz forintért nem lehet valódi aszút venni, a nagyobb baj mégis az, hogy egy olyanra is rá lehet írni, hogy „Aszú”, ami nem olyan.
Mindig eszembe ötlik, amikor néhanapján poharamban landol egy autentikus tokaji, hogy mennyi munka van azokkal a fürtökkel, szemenként válogatni az aszúszemeket, szemezgetni a szőlőben, a válogatóasztalon, hogy honnan kacsint vissza a jókor jött Botrytis.
A tokaji aszú alapanyaga, például a furmint, vagy hárslevelű termése, bogyója micsoda átalakuláson kell, hogy keresztülvergődje magát, mennyi környezeti hatás éri, mennyi szerencsés együttállásnak kell bekövetkeznie, mire ott van az aszú szőlő. És ott van benne a talaj is, értékes savkészlete, és egy csomó kis apró vegyület is, amitől mi gyümölcsöket, fűszereket képzelünk oda. És akkor még hozzájön ehhez a kényes művelethez a főként zempléni tölgyfa, hiszen a jófajta hordó a tokaji borok érleléséhez szinte elengedhetetlen, csak ebben a közegben jön létre ugyanis a kívánt mikrooxidáció, ami a bort nem csak finomabbá, teltebbé teheti, de állóképesebbé is.

Hogy mitől annyira különleges Tokaj?
Milyen is a talaj? Vulkanikus altalajon: andezit, riolit és ezek tufái, ezen pedig főként agyag- vagy lösztalaj. A meredek hegyoldalakon vékony a talaj, többnyire andezittörmelékkel kevert nyirok (lejtőagyag), a hegylábakon homokos lejtőlösz, kőzettörmelékes agyag és vályog képződött. A vulkáni kőzetüveg málladéka ma is folyamatosan keveredeik hozzá a talajhoz, gazdagítva nyomelemtartalmát.
Tokaj időjárása is különleges, szerencsés esetben hosszú, párás, napos az ősz, a Tisza és Bodrog folyók által meghatározott különös klíma alakul ki. Itt jön a képbe a már említett Botrytis kolléga, ami örül ennek a speciálisan párás levegőnek és ha jó időben ugorja meg a szőlőt, akkor különleges aromák képződnek az aszúbogyókban. (később meg a borban) Mindeközben a bogyóhéj elvékonyodik, a szőlőszem víztartalma drasztikusan lecsökken. Szóval nem egyszerű kései szüretről beszélünk és nem „egyszerű” töppedésről, hanem a Botrytis Cinerea jelenlétéről és szerencsés esetben a nemesrothadás áldásos hatásáról.

A borvidék persze egyáltalán nem homogén, a talajok és a klimatikus viszonyok is nagy változatosságot mutatnak.
Ahogy ismeretes, csak fehérbort adó szőlőfajták termeszthetők a Tokaji Borvidéken, ezek pedig nincsenek túl sokan: Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály, Kövérszőlő, Zéta, Kabar
Aztán ott vannak Tokajban azok a száraz tételek is, (szerintünk nem az édesek alatt, hanem mellett) amelyek főként a furminttal, különleges kis csillagocskákként tündökölnek hazánk bort szürcsölő lakóinak poharaiban.
Érdemes közelebbi kapcsolatba kerülni a Tokaji fordítással (Az aszútésztára vagy a Szamorodni törkölyére felöntött mustból vagy borból készül. Az aszúborokhoz hasonlóan több évig fahordóban érlelik.) és a Tokaji máslással is (A szamorodni vagy az aszú seprőjére felöntött mustból vagy borból készül.)

Tokajba most annak apropóján jöttünk, hogy egy nagyon kedves fazon, Radics Barnabás meghívott minket, hogy ha van hozzá kedvünk, hát kóstoljunk végig néhány kartonnyi borocskát.
Ismételten nem mondhattunk nemet egy ilyen kedves invitálásnak és behuppantunk az autóba, hogy nem kevés utazást követően (nagyrészt Nagykanizsáról) tulajdonképpen az ország másik végébe utazzunk szomjunkat oltani.

Barnabás sem egy átlagos figura, mert Somlóról jött (szinte egy hátizsákkal) Tokajba, aztán itt ragadt, itt talált asszonyt és nem is nagyon akar most már elmenni innen. Pedig Somlón is ott volt/van a családi szőlő (minket megesz ilyenkor a sárga irigység) és Barni azért még ott is besegít.
A Barni tehát jött és ma meg már úgy áll a helyzet, hogy az Angyal Pincészetnél borászkodik, van már saját tokaji területe is, meg néha hazaugrik Somlóra lelevelezni a rizlinget és a traminit.

Barnabás első este átugrott hozzánk rátkai szállásunkra, egy nagyon hangulatos vendégházba, és néhány fordulóval bepakolta az Angyal Borászat aktuális szortimentjét.
Megtudtuk, hogy az Angyal Borászat mára 27 hektár szőlővel rendelkezik.
A cég vezetője és tulajdonosa Dr. Ináncsy Ernő, aki próbálja folytatni azt a hagyományt,(és ehhez az anyagi lehetőségei is adottak) amit egykoron még az ősök kezdtek el.
A területek főként a szerencsi hegyen és Ondon vannak. Az ondi a lazább talajú ültetvény, a feltalaj itt leginkább barna erdőtalaj.
A cég saját pincével és feldolgozóval rendelkezik és most épül az új - nyugodtan mondhatjuk – komplexum(meg is néztük és hát elég komoly lesz), ami már minden igényt kielégít, nem csak a borászkodás, hanem a szállás, pihenés és wellness tekintetében is.
A termelt két szőlőfajta a Furmint(kb. 70%) és a Hárslevelű, a hektáronként megtermelt mennyiség nagyjából 60 mázsa, vagy ettől még kevesebb.

A kóstolt borok:

1. Furmint 2009
Kb. 5 hónapig volt fahordóban. Szikár, de első illatolásra egészen tartalmas, intenzív. Könnyen iható. Ideális indító-bor, akkor sem sértődik meg, ha fröccsé alakítjuk. Ízében kissé matt.

2. Birtok Furmint 2009
A szerencsi területről jött. Az anyag nagy része öthektós fahordóban pihent. 60%-ban új fahordóban érlelődött.
Barnabás eleve nagyon fontosnak tartja a fahordót, a száraz borok érlelésénél is.
Jól összerakott, elsőre egészen komplex arculatú bor. Érettebb illat és egy kicsit több fa jellemzi. Szintén szikár. A savai finomak, ízben szintén kissé mattnak tűnik, de jó kis bor. (Battonage-t kapott.)

3. Hordóválogatás Furmint 2009
Szintén felkeverték a finomseprőjét neki.
Az illata sokrétűbb, de van, aki szerint elsőre inkább összefésületlen.
Szerintem ebben határozottan jelenik meg a fajtajelleg és bizony ízben is kimunkáltabb. Érdekes lenne egy év múlva újra megkóstolni.

4. Hárslevelű 2009 (félédes)
5. 24-25 körüli mustfokkal szedték. Hagytak aztán benne úgy 33 g cukrot. Illatban és ízben szintén visszafogott, lassan mutatja meg magát, úgyhogy addig átmegyünk a következő tételre.

6. Hárslevelű 2010
Van benne 12g/liter cukker. Jó ez, meg minden, csak inkább sauvignon blanc lett belőle, mint hárs. (Ilyen játék ez a fajélesztő.) Majdnem száraznak hat. Kellemes és jó inni, csak a hársat tényleg nehezen találjuk benne.

7. Szamorodni 2005 (száraz)
Egy kemény bor, amit szokni kell. Van, aki megőrül ezért a nem kissé oxidált jellegért. Mi még csak szokjuk. A savak elég kemények, az egész bor érdekes, egyedi, de engem változatlanul zavar a száraz szamorodnik fáradtsága, vagyis amit én annak érzek, egyébként pedig ez inkább az érlelés okozta karakter.
Régi hordókat használtak hozzá, amelyek ugye nem is voltak teljesen feltöltve.

8. Szamorodni 2005 (édes)
Első szippantásra kis tuttifrutti meg Donald rágó is vegyül a jóba. Finom, de nem tolakodó édesség jellemzi (74g/l cukor). Édes, kandírozott narancsos a folytatás, meggyőző.

9. Aszú 2006 (3 puttonyos)
A levegő sokat hoz rajta, érdemes vele várni és nem rögtön nekiesni, mint most mi.
Talán ha egy picit frissebb lenne, az jót tenne neki, de így is kedves vendég, ami valószínűleg még nincs a csúcsán. Levegőztetés után szilva-, és sárgabarack lekvár is található benne.

10. Azért vagyok itt bajban, mert nem írtam fel, hogy pontosan melyik aszút ittuk itten. (Teccik tudni, azért a nyolcadik bor után már csökken az éberség, meg aztán az a sok visszakóstolás… (Ejjjjjj Barni, itatja itt a szegény Borkémeket.)
Azt karcoltam ide, hogy illatban elsőre kevesebbet mutatott, de ízben nagyon finom volt és összetett és egyáltalán nem volt tolakodó az édessége.

11. Aszúeszencia 2007
„Jó év volt a 2007-es” – mondja a Barni. Bólogatás… Hallgatás… Elmélkedés… Csönd…
Na, most mit lehet mondani egy eszenciára? Ha tudod, valahogy kóstold meg!
(Annak, aki esetleg nem tudná, hogy az mi: Az aszúk között a legmagasabb minőségi borkategória. Minimum 6 puttonyos aszúnak felelnek meg beltartalmi értékei, de általában jóval magasabbak. A kiválogatott aszúszemekből, önsúlyától kicsorduló színlé. Egy puttony (28-30 l) aszúszemből általában 1-1,5 l eszencia csorog ki.)

Egész könnyen ébredtünk másnap. Reggeli után néztünk és én megnyugodva vettem tudomásul, hogy a kisboltoknak itt is ugyanolyan illata van, mint otthon.
Hamarosan megérkezett értünk Barni és elindultunk, hogy egy kicsit mászkáljunk a környékben, meg szemügyre vegyük az Angyal Pincészet szőlőit.
Barni a klasszikus iskolát képviseli a szőlőművelés tekintetében, a sorközök kapálva vannak, a sorok alja gyomírtva .
A hajtásnövekedés nem túl intenzív, de jelen állapotában az ültetvények egészségesek, a gazdák pedig bizakodnak.
A kora délután nagyon vontatottan telt el, mert elmentünk egy környékbeli vendéglőbe ebédelni, ahol vélhetően az egész személyzet tudatmódosító szerek hatása alatt dolgozott. Majdnem két órát vártunk, amire mindenki megkapta az ebédjét, ezek közül is a sztrapacska volt a legbonyolultabb étek. A pincérek az étterem vezetőjével és a szakáccsal valamilyen különösen csúnya bakelit telefonon keresztül értekeztek, hogy éppen ki hol jár, de a pincer általában nem érkezett meg. Amikor pedig vérge megjött, (étel nélkül) egy kisszekrényből pakolta kifelé a terítőket és azokat hajtogatta.
Az étterem nevét diszkrécióból és a gyors felejtés okán most nem írjuk le.

Barni visszatért értünk és kimenekített a szörnyű vendéglőből, aztán Szabó Gyulához indultunk Szerencsre.
Nem gondoltuk, hogy Szabó Gyula bácsinál eddigi életünk talán legjobb aszúit fogjuk kóstolni, de azt hiszem, hogy így történt.
Szabó Gyula kb. másfél hektáron gazdálkodik, és nagyjából 1953-tól van szőlő és borközelben. Borait az 1800-as évek végén épült pincéjében érleli.
A szőlőművelésben ugyan akadnak segítségei a nyolcadik x-hez közeledő borásznak, de a pincében szinte minden munkát egyedül végez el.
Felidézi, hogy édesapjának gyomorműtétje után az orvos azt mondta, hogy jó bort kell inni, az sokat segít. (ezt már Bussay dokitól is hallottuk, he-he…)
Gyula bácsiék pedig csináltak jó bort, azt kész.
Mert az öreg mester azt mondja: “Ha jó bort akarsz, te csináld!”
Gyula bácsi barátságos és hiteles figura, és van egy olyan gyanúm, hogy sok borász örülne az ő fele tudásának is. Nem semmi! El kell jönni és meg kell kóstolni Szabó Gyula borait! Ilyen helyre nem vetődhet el az ember, csak nagy ritkán. Ajándék!!!

És, van-e titok? A titok - Tokaj természeti csodája mellett - valószínűleg az alázat, a maximalizmus, a szeretet, az őszinteség és a derű, ezt érzem én most Szabó Gyulával kapcsolatban.

Gyula bácsi száraz borai is rendben vannak, a 2010-es furmint és hárs inkább könnyű és jelen esetben bemelegítés.
Aztán merülünk bele… 2010-es sárgamuskotály jön, már ez is mézes és érett, félédes. Meglepően hosszú ízzel köszön el.
A 2010-es kései szüret (többsége furmint) hát az meg valami mesés, bombasztikus, de nem durvul, finoman mászik elő a pohárból, mézek, sárgabarackok gördülnek elő. Van benne valami erotikus.
2007-ből száraz szamorodni jön. Még barátkoznunk kell a száraz szamorodnival. Nagyon régen is ilyen lehetett, időutazás, de nekem szoknom kell még. Finom savak jellemzik, zamatában jellegzetesen diós.
2008-as fordítással folytatjuk. Jaj, de sok a méz, de sok a méz… Na, nem mintha baj lenne. Hárs is meg akác is és még aszalt szilva, aszalt sárgabarack és mazsola.
A 2009-es kései szüret többsége hárslevelű, úgy 110 g cukor vigyorog belőle. Nehéz ezt már leírni, szinte kapaszkodom az asztalban, hogy hova lehet ezt még fokozni.
Egy vagon trópusi gyümölcs és főként ananász az elején. Annyira sokrétű, kimunkált, finoman mazsolás és vastag, hogy jaj. Elegancia!!!
A 2008-as, 6 puttonyos aszúnál kezdtem el átalakulni kis kolibrivé. Kirobbanó és összetett, a mézesség, az érettség és a gyömölcsösség egy új értelmezése. A cukor és a sav nagy-nagy szeretetben vannak benne, nehézségnek nyoma sincs, nem is értem…
Gyula bácsi meg csak fokozta és hozta a 2006-os 6 puttonyost. Hajszálnyival kevesebb a gyümölcs, kicsit keményebb és autentikus aszú. De jönnek az aszaltak és édes narancsosságot is érzek, meg aztán a mézek.
2003-as 6 puttonyos aszú: nincs mit mondani, megnémultunk. Mindenki csak néz és pillogat, hát lehetséges ez? A papíromra ennyit írtam a borról: “Hát ez kész”! Tényleg, van ennél feljebb?
A 2001-es 5 puttonyos diszkréten öregszik, de nagyon érdekes benne a kávé és a csoki, ahogy ez így mind beburkolózik a gyümölcsökbe.
Gyula bácsinál ezen az estén az utolsó kóstolt tétel egy 1999-es, 6 puttonyos volt. Érett narancs, egy rekesz trópusi gyümölcs, határozott, erőteljes illat, benne még sok-sok virágoság. Nagyon hosszú íz, nagyon komplex a szerkezete. 12 éves a kicsike, és nagyon elemében van. Húúúúúúúúúúú!
Maradtunk volna még, de ideje volt indulnunk, hiszen Radics Barni saját borai vártak még ránk ezen az estén.
Gyula bácsinak mindent köszönünk! Az élmény, amit kaptunk, szavakkal talán nem is leírható. Ugye visszatérünk?!

Hamarosan – Barni segítségével – visszatértünk rátkai szállásunkra és nekiláttunk a Radics Barnabás Családi Pincészet borainak. Tokaj és Somló egyaránt érintett ugye az ügyben, megint sajnálkozunk egy sort. Olaszrizling, tramini, furmint és hárs lesznek az este további áldozatai.

A 2009-es, Pazar fantázianevű furminttal kezdődött a sor, a rátkai Istenhegy dűlőről. 9 g/litykó cukor van benne.
A dizájn mindenkinek tetszik és a bor is jó! Szintén battonage-ban részesült, 6 hónapot volt fában. A savtartalma inkább kissé alacsonynak tűnik, a fajtajelleg pedig inkább az ízében jön elő határozottabban.
A 2009-es Pazar Olaszrizling (ugyebár somlai) 7 hónapot töltött hordóban. Illatban kissé zárkózott és a fajtajelleg szintén nem tűnik annyira elő. Ízében érdekes, ásványos, utóíze sós. Tartalmas anyag, viszonylag hosszú utóízzel.
2009-es traminivel folytattuk. Félédes tétel, 35 g/liter cukorka maradt. Határozottan jelenik meg a fajtajelleg, a fa szépen simul bele az összképbe. Finom, kicsit tropikális hangulatban búcsúzunk tőle.
Átmentünk a Pompás elnevezésű borcsaládra: Pompás Hárslevelű 2010 – Tokajból. A dizájn és a név tetszik, és hát a bor, az valami nagyon durva!!! 30 g/liter cukor mellett 10,5-ös alkohol, de ami illatban meg ízben itt megy, az nem hétköznapi. Ananász, mango, banán, maracuja, grépfrút, további citrusok és őszibarack. Nagyon-nagyon jó inni és habár inkább egy könnyű bornak készült, egyszerűen nem lesz unalmas. Marha jó! Egyedi karaktere van, ilyet itthon még nem kóstoltunk. Az összes létező kalapom levettem. Nagyon el lett csípve!!! A hárslevelű mondjuk elbújt benne rendesen, de itthon egy hónappal később kóstolva már az is kezdett kimászni belőle. Na, ez van. Gratula hozzá Barni bácsi!
2009-es félédes hárs jött, szintén a Pazar szériából. Ondról való portéka, 25-ös mustfokkal szedték. Egy kicsit rövidebb terhesség idejét töltötte el a hordóban, és úgy született ez az egészen fajtajelleges, jól iható borocska. Illatában még egy kis vanília és valami golden almás vonulat is felsejlik.
Kezdünk itt már kicsit becsípni, amikor egy kései szüretből származó furmint jön, amit 29-es mustfokkal szedtek és tetemes mennyiségű maradék cukor van benne, úgy emlékszem 130g/l körül. Érett, mézes, süteményes, selymes. Mindenkinek tetszik.
Elértünk a sor végére, egy 2008-as aszú személyében. 165g cukor / liter. Az édessége előtérben van, egy kissé uralkodik az egészen. Amúgy illatban gazdag, inkább autentikus stílusú aszú, de a sokrétűségét valamelyest talán fedi a cukor.

Azt hiszem, hogy itt volt a vége… Az estét még folytattuk tovább, de meg kell mondjam őszintén, picit elfáradtunk. Holnap indulunk haza, de jó lenne még maradni most pár napot!

Barninak köszönünk mindent: az őszinte beszédet, a sok hasznos tanácsot, a sok jó bort és a fáradhatatlan túravezetést!

Visszatérünk!!!

Szeretettel: Borkémek

By Zolikém

galé‚ria‚
Zoltán most a szót issza
innen - onnan
 
Szeptember közepétől forgalomba kerültek a szekszárdi palackokba letöltött tételek, így közelről is megcsodálhatjuk az egységes üveget, amelybe kizárólag kadarka, kékfrankos és bikavér kerülhetett.
Szélesíti képzési palettáját a Debreceni Egyetem.
Jó minőségű a termés, de az egyszerűbb borok nagy része Olaszországból jön majd - mondta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára a 180 percben.
Csaknem kétszáz pincészet borait kóstolhatják meg a látogatók szerdától vasárnapig, a rendezvény középpontjában idén a fiatal borászgeneráció áll.