15
sze
Szeretetborászat
Tamás Pince

Több, mint három év telt el azóta, hogy a Tamás Pincénél jártunk. Azóta sok minden történt mindnyájunkkal...
Azonban látszólag Csopakon nem sok minden változott, és az állandóság néha jó. Olyan érzésem támad, mintha nem is telt volna el ez a három év, és mintha itt azóta is folyamatosan nyár lenne. Ahogy közeledünk Ervinék (Tamás Ervin – a szerk.) felé, a szőlőtőkék is ugyanolyan zöldek, egészségesek (még a meglehetősen járványos időjárás ellenére is) és szemmel láthatólag vidámak, mert lelkesen integetnek nekünk a leveleikkel. Bezsongott borosok miket képzelegnek, ha összejönnek, mi? Pedig igaz!

Az ide vezető út most még bonyolultabb volt, mint általában. Mindig közbejön valami a túrák napján, ahogy ezt már elbeszéltük párszor. Valaki meggondolja magát, lebetegszik, családi programja akad, miegymás. Ám most az indulás előtti órák túlságosan nyugodalmasnak tűntek. Ez pedig az a tipikus, ún. "vihar előtti csend", amikor meg hamarosan fejjel rohansz neki a külön erre a napra "kivirágzó", rohadt, tróger, személyesen neked odafröccsentett „vis majorodnak”, hogy nehogy már tökéletesen kezd érezni magad.

A most némileg csökkent létszámú Borkém-brigád egyik fele ugyebár Nagykanizsáról indult el a nyári forróság kellős közepén. De lazák voltunk és melegünk sem volt, mert a Béla Mazdájának nyilván többzónás klímája kellemesen oszlatta el a verejtékcseppeket arcunk vigyort formázó barázdáiból. Lelkesen suhantunk Csopak felé, és jól megsajnáltuk az út mellett aszalódó, integető prostikat. Az egyik kedves leányka Nagyrécse határában (vót vagy tizennégy a lelkem) még a bugyingójától is megszabadult főhajtásként egy jól begyakorolt, laza mozdulattal, hogy képünkbe villantsa hanyagul kikanyarított irháját, vagy, hogy még jobban kifejezzük ezt népiesen, mondhatnánk, hogy kimutatta a mindzsóját,(Tibikém így mondja, gonosz duma, a szakmáját nem áruljuk el…) vagy kidugta a szopókáját,(ehhez meg gyűjjön egy dal: vagy ahogy tetszik… Köszönjük szépen.

Álmunkban sem gondoltunk rá, hogy nemsokára mi is az út mellett fogunk aszalódni, igaz nem a strihelés (a prostituált ügyfelet keresve sétálgat, más szóval rodázik) okán.
Pedig így történt, mert a pusztaság kellős közepén, Balatonmagyaród után pár kilométerrel a Mazda6 úgy döntött, hogy megáll. Ritka pillanatok egyike, amikor az ember alatt megáll egy viszonylag újszerű japán autó, de hát szegényben nem nagyon volt olaj, amit pár nappal korábban egy szervizben valahogy nem vettek észre. (Csókolom a szívüket a szakiknak!)

A Béla a történtek ellenére nem volt túl ideges, pedig felhívott egy szerelőt, aki azt mondta neki, hogy hát a motor az valszeg besült és ez nem annyira vicces dolog, mint egy mesedélután a Disney-vel, a javítás az meg nem olcsó, viszont drága.
Egyikünkben sem merült fel a gondolat, hogy a túrát lemondjuk, így aztán arra a döntésre jutottunk, hogy kell egy másik autó.
Ehhez viszont valamelyikünknek vissza kellett jutnia Nagykanizsára, és ez végül is én voltam…

A többiek tehát maradtak a Mazdával, meg trélert hívtak, értem pedig kijött Balatonmagyaródra a Béla egyik munkatársa, hogy én visszahozzam a kis Micrát, és azzal indulhassunk tovább.

Így is történt. Kevésbé kényelmesen elnyújtózva, inkább kissé összepöndörödve folytattuk az utunkat, Ervint meg felhívtuk, hogy késni fog a csapat egyik fele biztosan, ugyan már, ne haragudjon már, had menjünk már.
Ervin mondta, hogy nincs túl sok ideje, de menjünk, iparkodjunk, lesz azért kóstoló, megoldja.

Tetemes késéssel érkeztünk meg Csopakra, és ahogy már az imént már utaltam rá, szerencsére itt küllemre nem sok minden változott. És, hogy valami keleti bölcseletet is csepegtessek a kis agyatokba a mindjárt kicsomagolandó elmélkedésemmel kapcsolatban, idézek Nektek valami okosat arról, ahogy a mester okítja a tanítványt, nagyjából így: "Nézd, itt van ez a gyertya, ugyanaz a gyertya, mint tegnap, ugyanaz a kanóc is, de vajon ugyanaz-e a lángja?"

Talán így van ez a borral is, mindig változik, fejlődik, alakul, bejárja a maga útját, megszületik, felnő majd eléri élete alkonyát, de a lényeg, hogy szinte mindig más arcát mutatja. A szőlőtőkék látszólag ugyanolyanok, mint három évvel ezelőtt, talán a gyökereik sem mentek sokkal mélyebbre, a bor az mégis más lesz, mert annyi, de annyi körülmény van, ami mindent befolyásol. És, ahogy a borászok mondják: nincs két egyforma évjárat.

Szóval megérkeztünk a pincéhez, egyesültünk máshonnan indult borbarátainkkal és lecsüccsentünk az Ervinéknél.
Nagyban zajlik itt a befőzés, (a Tamás pincénél különleges lekvárok, gyümölcszselék is készülnek) ezért most nem a hátsó teraszon, hanem a bejárat melletti padokon foglalunk helyet. Jön Ervin és kiderül, hogy szerencsére kitartanak a korábbi elképzeléseik mellett, ami nagyjából annyit tesz, hogy a lehető legjobb szőlőtermésből a lehető legminimálisabb borászati technológia segítségével faggatják Csopakot. A bérelt ültetvényeken is ők végeznek el minden munkát, mert csak így lehet garantálni, hogy a szőlő olyan legyen, amilyennek lennie kell. Nincsenek segédanyagok, nincs fajélesztőzés, de még mustülepítés sincs. Kosaras prés van, az erjedés és az érlelés egyaránt hordóban megy végbe. Ezeken kívül csak némi kén és derítés van, meg sok szeretet és odafigyelés nyilván. Képzőművészeti oldalról úgy lehetne meghatározni Ervinéket, hogy ők az "Oxidativista Minimal Art" területén ténykednek és engem meg most vernek péppé a művészettörténészek szúvas zongoralábbal, úgyhogy inkább kóstoljunk meg néhány bort:

Észak és Dél 2009

Olasz-, és rajnai rizling házasítása. A Balaton déli partjáról Légli Géza adta a rajnait, az olaszt meg Tamásék rakták a közösbe.
Ideális indító bor, nem túl mély és tartalmas, viszont tiszta és egyenes, csak egy kicsit úgy érzem, hogy a hordó elveszi az élét. Ahogy melegszik, némileg unalmassá válik.

Szürkebarát 2008

A héjon tanyázott pár órácskát, ettől aztán majdnem rosé színe lett. Igen érett, fajtajelleges, első slukkra kissé nehéz, de nagyon szerethető karakter, hosszú utóízzel, finom savkészlettel.

Tramini 2008

Intenzív virágosság, meg talán sárgabarack nyomulgat előre az illatában. Érdekes és elsőre nem megszokott egy ilyen szépre érett traminiben a fajtához képest talán „sok” sav, de ettől csak még jobban szeretjük.

Olaszrizling 2007

Szép zöldes árnyalatú, finomra hangolt bor, nagy tehetség, a csopaki szemtől szemben! Turbékol belőle a fajtajelleg és az érettség. Sok a vadvirág, van egy kis méz is. Kóstolva letisztult, hosszú, finom savainak köszönhetően szikár és erőteljes is.

Olaszrizling K2 2008

Hegymászó baráttal közösen szüretelték, innen az elnevezés, asszem.
A korábbi olaszhoz viszonyítva nehezebb, teltebb szerkezetű ( Ervin, most jut eszünkbe, hogy 2008-as olaszt miért nem adtál nekünk, he?)
Olajos textúra, szintén kikandikáló érettség, van méz és virágok dögivel, de egy kissé állott, talán lehetne kicsit éberebb.

Oriolus Cuvée 2008

Olasz, szürke és tramini násza. Sok minden van benne, le is írtam egy papírra, csak nagyon meleg volt és húgom borát is főleg én ittam meg, ezért itt már nem írtam valami szépen, megcsapja az embert ilyenkor, na. Azt azért látom, hogy ideírtam, hogy vattacukor, meg a mézekről is értekeztem megint, szerintem ezek a Tamásék mézezik a bort. (csak vicc!)
Meg a SRéka is ekkor kezdett bele a bor-filozófiai vitájába és édes bort akart. Pedig azt mondta, hogy nagyon bírja, ha-ha. De aztán őt is „megharapta” a csopaki terroir.
Szóval az Oriolust még mindig nagyon-nagyon… Bár nálunk még mindig a ’06-os Oriolus volt a csúcs.

Pinot Noir 2007

Sötétebb színű pinot. Finom meggyek gördülnek elő, meg talán szamóca. Ízben nagyon hosszú. Finom savak is támogatják.

(A kóstoló hangulata határozottan fejlődik, különböző jegyzetek árulkodnak erről kis papíromon. Valukém egyik szép idézetét leírnám, csak túlságosan triviális. Nem baj, azt hiszem mégis leírom. Valami bort akar nekem mutatni otthon, a "kis" gyűjteményéből és imigyen fényezi a portékát: "Fogok neked mutatni olyan bort, szétba..od magad rajta!"
Hm…….. Na, nem tudom, hogy ez mit jelent, de ha lesz időm, akkor írok majd egy e-mailt a Pánczél Andreának, hogy mondja már meg borkultuszilag.)

Cabernet Franc 2007

Nekem leginkább érett meggy és fekete szeder, és ezek is valami befőttben, nagyon együtt, nagy szeretetben. Hosszú, intenzív, a savak szintén kiköszönnek a szerkezetből. Érdekes, karakteres.

Syrah 2007

Durvábbra számítana az ember. De nem tolakszik és nem akarja letépni a fejedet és ez valahogy most inkább előnyére válik. Finoman fűszeres, telt, passzentos cserességgel. Meglepő, hogy mit tud Csopak ebből a fajtából.

Észak és Dél 2008 (Cab. Franc 60% Légli Ottótól – Syrah 40% Tamáséktól.

Meglehetősen összetett anyag, szerintem a vörös Észak és Dél sokkal komolyabb, mint a fehér. Szépre érett anyag, sokszínű, és bájosak a tanninjai.

Amúgy szerintünk a Tamás borokba nagyon szépen illeszkednek a hordós érlelés kéznyomai, szerencsére nem hordót, hanem bort kóstolhat az ember.

Mit is mondhatnánk így a végére? Örülünk, hogy megmaradtatok a jó úton. Meg annak is, hogy vártatok ránk pár órácskát, köszönjük mégegyszer. Személy szerint nekem ebből a kóstolóból a ’07-es olaszrizling volt a kedvencem.

Mondanunk sem kell, hogy párti nem ért véget a kóstolóval, így egy kicsit Csopakoltunk még valami helyi kocsmában, szép szolidan, aztán aludni tértünk, mert másnap otthon is vár a zöldmunka meg a permetezés, gyarapodnak a motivációk, nincs megállás.

By Zolikém

galé‚ria‚
innen - onnan
 
Szeptember közepétől forgalomba kerültek a szekszárdi palackokba letöltött tételek, így közelről is megcsodálhatjuk az egységes üveget, amelybe kizárólag kadarka, kékfrankos és bikavér kerülhetett.
Szélesíti képzési palettáját a Debreceni Egyetem.
Jó minőségű a termés, de az egyszerűbb borok nagy része Olaszországból jön majd - mondta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára a 180 percben.
Csaknem kétszáz pincészet borait kóstolhatják meg a látogatók szerdától vasárnapig, a rendezvény középpontjában idén a fiatal borászgeneráció áll.